Gázai háború

Gázai háború
Arab–izraeli konfliktus
Dátum	2023. október 7. – (1123 napja)
Helyszín	Izrael, Palesztina, Libanon és Szíria
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hamász Palesztin Iszlamista Dzsihád Népfront Demokrata Népfront Oroszlánbarlang Hezbollah Izrael
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Iszmáíl Hanije Jahja esz-Szinvár Mohammed Deif Abu Obaida Ziyad al-Nakhalah Haszan Naszr Alláh Benjámín Netanjáhú Jichák Hercog Joáv Galant Herzi Halevi Kobi Shabtai
Egységek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok el-Kudsz Brigádok Abu Alí Musztafa Brigádok Nemzeti Ellenállási Brigád Izrael hadereje Izraeli rendőrség
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Gázai övezet: Legalább 73 039 halott 173 388 sebesült 6000 eltűnt Izraelen belül: 1000+ fegyveres halott 200 fogságba esett Ciszjordánia: 1175 halott 12 666 sebesült Libanon: 92 halott Szíria: 26 halott 15 sebesült Izrael: 1316+ halott 7266+ sebesült 239 túsz 28 eltűnt
A Wikimédia Commons tartalmaz Gázai háború témájú médiaállományokat.

A gázai háború 2023. október 7-én kezdődött a Hamász vezette palesztinok Gázából kiinduló tömeges terrortámadásával a környező izraeli települések ellen. A konfliktus az Izrael Állam létrejötte óta szinte folyamatos palesztin-izraeli harcok kimagaslóan brutális része. 1973 óta először, szinte pontosan 50 évvel a jom kippuri háború kezdete után Izrael újra hadiállapotot hirdetett.

A Hamász 2023. októberi támadásának 1195 izraeli és külföldi állampolgár esett áldozatul, 251 főt pedig túszként hurcoltak el. Az izraeli ellentámadásban, ami főleg légibombázásokban nyilvánult meg, és annak közvetlen következményeiben 2026-ig több mint 74 000 palesztin vesztette életét.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete és más nemzetközi szervezetek Izraelt gázai hadviselése miatt népirtással vádolják, amit Izrael és támogatói tagadnak.

Elnevezése

A palesztin militáns csoportok rajtaütésüket el-Aksza áradás hadműveletnek (arabul: عملية طوفان الأقصى, tudományos átírással: ʿamaliyyat ṭūfān al-ʾAqṣā, ’özönvíz, áradat’) nevezték. Izrael az ellentámadást Vaskardok hadműveletnek (héberül: מבצע חרבות ברזל, mivca h'ár(á)vot bárzel) nevezte el.Netanjáhú megpróbálta a háborút "átnevezni" többek között Újjászületés háborújára (War of Revival) és Genezis háborújára, de ezek a nevek nem tapadtak meg az izraeli közbeszédben. A sajtó a háborút az egész világon jellemzően az Izrael-Hamász háború, vagy egyszerűen a gázai háború néven említi.

Története

A palesztin támadás és annak méretei váratlanul és felkészületlenül érték az izraeli hatóságokat és rendvédelmi szerveket. Joáv Galant védelmi miniszter széleskörű tartalékos mozgósítást rendelt el, és rendkívüli helyzetet hirdetett a Gázai övezet határtól számított 80 kilométeres körzetben. A támadás kezdete után egy órával a hadsereg szóvivője felszólította a déli és középső területek lakóit, hogy tartózkodjanak védett helyek közelében, a Gázai övezet környékén pedig védett helyen. A támadás kezdete után két órával az Izraeli Légierő bombázni kezdte a Gázai övezetet.

A világ számos országa elítélte és terrorizmusnak minősítette a Hamász támadását, míg az arab világban megszólalók egy része a palesztin területek izraeli megszállását és a palesztinok önrendelkezési jogának megtagadását okolták a helyzet eszkalációjáért. Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jordánia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó, Indonézia, Pakisztán, Nigéria és Törökország is deeszkalációra szólította fel a két felet, Katar és Malajzia pedig a cionista telepeseknek az el-Aksza-mecsetbe történő erőszakos behatolásával magyarázta a háború kirobbanását. Afganisztán támogatását fejezte ki a palesztinoknak, míg a Hamász kijelentette, hogy Irán segítette az offenzíva kivitelezésében, amit az ország ugyan tagadott, de méltatta „a palesztinok spontán megmozdulását a megszálló hatalommal szemben”. Az Egyesült Államok kormánya bejelentette, hogy feltétel nélkül támogatja Izraelt, és mindent meg fog tenni az ország megsegítésére.

Az izraeli kormány országos szükségállapotot hirdetett. Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy az ország háborúban áll, célja pedig a Hamász megsemmisítése. Az izraeli ellentámadás a Vaskardok nevet kapta. Izrael a palesztin rajtaütésre célzott légitámadásokkal és rakétacsapásokkal válaszolt, melyek nemcsak katonai, hanem civil létesítményeket – kórházakat, lakóépületeket, oktatási intézményeket, templomokat és mecseteket – is érintettek. A konfliktus első három napján a Palesztin Egészségügyi Minisztérium jelentése szerint Izrael megölt legalább 500 palesztint, köztük civileket, gyermekeket és nőket is, míg az IDF kijelentette, hogy legalább 400 terroristával végzett.

Joáv Galant izraeli védelmi miniszter október 9-én elrendelte a Gázai övezet teljes zárlatát. Kijelentette, hogy:

„Nem lesz villanyáram, sem élelem, sem víz, sem üzemanyag, mindent elzárunk. Emberállatok ellen harcolunk, és ennek megfelelően cselekszünk.”

Október 10-ig folytak még harcok izraeli területen, míg az izraeli hadseregnek sikerült felszámolni az izraeli területre behatolt minden palesztin fegyverest.

Izraeli légi csapások következménye Gáza város El-Ramal negyedében, 2023. október 9.

Október 13-án az izraeli katonaság a Gázai övezet északi részének elhagyására utasította az övezet lakosságát. A Beszor nevű gázai váditól északra lakó több, mint egymillió palesztint arra utasították, hogy huszonnégy órán belül hagyják el a területet.

2023. október 27-én, több hétnyi bombázás és tüzérségi előkészítés után az izraeli szárazföldi haderők behatoltak a Gázai övezetbe. Az izraeli támadás bejelentett célja a Hamász elpusztítása és a Gázai övezet elfoglalása volt. Az izraeli behatolás nyomán hosszan elhúzódó harcok kezdődtek, melyek során az izraeli haderő a gázai lakásállomény és polgári infrastruktúra nagy részét elpusztította, egyben a hadműveletek magas járulékos veszteségekkel, azaz nagy számú palesztin civil áldozattal jártak.

A Gázai övezetbe behatoló izraeli szárazföldi egységek először az övezet északi részének településeit, elsősorban Gáza városát támadták. A palesztin ellenállási szervezetek makacs ellenállást tanúsítottak. Az izraeli hadsereg közlése szerint a november 24-i tűzszünetig 75 izraeli katona halt meg az inváziós műveletekben. A Gázai övezetben október 7-től november 30-ig 15 000 palesztin vesztette életét a harcok következtében, akik közül körülbelül 6150 volt gyermek és 4000 nő.

Az izraeli hatóságok közlése szerint a harcokban 2024 októberéig közelítőleg 830 izraeli és külföldi polgári személy és 728 izraeli katona vesztette életét.

A harci cselekmények áldozatai mellett 2025 márciusától az izraeli zárlat miatt kialakult éhezés is egyre több áldozatot szedett, ennek következtében a háborút népirtásnak nevezte több nemzetközi emberi jogi szervezet és az ENSZ tényfeltáró bizottsága is.

A civil infrastruktúra izraeli haderők általi szétrombolása és a nagy számú palesztin civil áldozat miatt 2023. december 29-én a Dél-afrikai Köztársaság a Nemzetközi Bírósághoz fordult, mivel meglátása szerint Izrael Gázában megsértette a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezményt. 2024. január 26-i határozatával a Nemzetközi Bíróság befogadta a Dél-afrikai Köztársaság indítványát, egyúttal átmeneti rendelkezésként Izrael államot a népirtás megakadályozására kötelezte.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése 2024. szeptember 18-án fogadta el az A/RES/ES-10/24 jelű határozatot, amely felszólítja Izraelt, hogy tartsa be a nemzetközi jog követelményeit és a határozat keltétől számított legfeljebb 12 hónapon belül vonja vissza katonai erőit a megszállt palesztin területekről, mind a szárazföldről, mind a légtérből, mind a felségvizekről, azonnal hagyjon fel minden új telepépítési tevékenységgel, evakuálja az összes telepest a megszállt területekről, és bontsa el az általa épített határzár azon részeit, amelyeket megszállt ciszjordániai területen létesített. A Közgyűlés elvárja továbbá Izraeltől, hogy visszaadja a földbirtokokat és egyéb ingatlanvagyont, valamint a megszállás 1967-es kezdete óta lefoglalt összes vagyonelemet, és minden kulturális tulajdont és javat, amelyet palesztinoktól és palesztin intézményektől vett el, és minden természetes és jogi személynek jóvátételt fizessen, akinek a megszállás alatt kárt okozott.

2024. november huszonegyedikén a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Benjámin Netánjáhú izraeli miniszterelnök és Joáv Galant korábbi védelmi miniszter ellen háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt.

2025. augusztus 13-án több, mint 100 nemzetközi segélyszervezet közös nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélte Izraelt a nemzetközi segélyszervezetek megszállt palesztin területeken történő működésének szándékos ellehetetlenítése, a gázai humanitárius katasztrófa kialakulása miatt. 2025. augusztus 31-én a Népirtáskutatók Nemzetközi Társasága (International Association of Genocide Scholars) leszögezte, hogy Izrael népirtást követ el Gázában.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése kifejezetten megerősítette a palesztinok jogát ahhoz, hogy ellenálljanak az izraeli katonai megszállásnak, beleértve a fegyveres harcot is. Az A/RES/38/17 (1983.11.22.) közgyűlési határozat 2. pontja kimondta, hogy „megerősíti a népek függetlenségükért, területi integritásukért, nemzeti egységükért, valamint a gyarmati uralom, az apartheid és az idegen megszállás alóli felszabadulásukért folytatott küzdelmének legitimitását, minden rendelkezésre álló eszközzel, beleértve a fegyveres harcot is."

Háttér

2006-ban a palesztin törvényhatósági választásokon a radikális Hamász meglepetésre legyőzte az Izraellel némi együttműködésre hajlandó Palesztinai Felszabadítási Szervezetet ami palesztin belharcokhoz vezetett. Izrael lezárta a Gázai övezet szárazföldi és tengeri határait és légterét. A zárlat fenntartását Egyiptom is segíti, a Gázai övezet és Egyiptom közötti határ lezárásával, amire az Izraellel kötött megállapodásai kötelezik. A Hamász 2007 óta irányítja egyedül a Gázai övezetet.

Az izraeli zárlat miatt a Gázai övezet gazdasága lepusztult, a lakosság ellátása akadozott, mert az övezetbe 2007 júniusától csak korlátozottan érkezett nyersanyag, üzemanyag és élelmiszer. 2008. január 23-án a Hamász harcosai Rafah közelében felrobbantották a határon 2003-ban épített megerősített határkerítést. Az így megnyílt határon palesztinok százezrei jutottak át Egyiptomba, ahol élelmiszert, üzemanyagot és iparcikkeket vásároltak. A határt néhány nap után ismét lezárták.

2008. december 27-én Izrael támadást indított a Gázai övezet ellen. Az Öntött ólom hadművelet névre keresztelt támadás során hosszas tüzérségi előkészítés és bombázások után 2009. január 3-án szárazföldi csapatok hatoltak be a Gázai övezetbe. Két hét után az izraeli kormány egyoldalú tűzszünetet jelentett be, ezzel a háború 2009. január 18-án véget ért. Az izraeli hadsereg január 21-re kivonult a Gázai övezetből.

A harcokban 1391 gázai palesztint és 6 izraeli katonát öltek meg. A harcok során 46 000 otthon pusztult el, több mint 100 000 palesztin vált hajléktalanná. A történtek kivizsgálására az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa A/HRC/RES/S-9/1 számú határozatával tényfeltáró bizottságot hozott létre. Izrael Izrael-ellenes elfogultsággal vádolta az Emberi Jogi Tanácsot, és nem volt hajlandó együttműködni a bizottsággal. A bizottság munkája nyomán született az annak vezetőjéről általában Goldstone-jelentésnek nevezett beszámoló. A jelentéstevők úgy találták, hogy mind az izraeli hadsereg, mind a Hamász követett el jogsértéseket a harcok során, amik kivizsgálásra érdemesek. A bizottság úgy találta, hogy az izraeli támadás szándékosan aránytalan volt, arra tervezve, hogy megbüntessen, megszégyenítsen és megfélemlítsen egy polgári népességet, helyi gazdasági kapacitását radikálisan csökkentse mind a munkavégzés, mind a létfenntartás terén, valamint, hogy rá a függőség és kiszolgáltatottság érzetét kényszerítse.

A háború után Izrael továbbra is fenntartotta a Gázai övezet zárlatát, így a lakosság helyzete nem javult. Az újjáépítést az Európai Unió, nemzetközi szervezetek és néhány más ország is támogatta jelentősebb anyagi forrásokkal.

Folyamatosak maradtak azonban a Gázai övezet és Izrael közti határvillongások, kisebb összetűzések, és a feszültség egyre nőtt. Izrael az oslói egyezményben megszabott 20 tengeri mérföldes halászati határt önkényesen 3 tengeri mérföldre korlátozta, ezzel szinte ellehetetlenítve a gázai gazdaságban fontos tengeri halászati ágazatot. Az izraeli hadsereg rendszeresen zaklatta és akadályozta a halászok munkáját, több esetben hajóikat is elpusztította.

Az egyre szaporodó palesztin rakétatámadásokra hivatkozva Izrael 2012. november 14-én indította el a Felhőoszlop hadművelet névre keresztelt támadást a Gázai övezet ellen. A november 21-ig tartó harcokban Izrael egy rakétatámadással megölte Ahmed Dzsabarit, a Hamász egyik magas rangú katonai vezetőjét. Az izraeli légitámadások és tüzérségi tűz számos épületet és építmény pusztítottak el. A harcokban közelítőleg 170 palesztint és 6 izraelit öltek meg. A harcokat tűzszünet zárta le, amely szerint Izrael felhagy a Gázai övezet elleni támadásokkal, ide értve a szárazföldi, légi és tengeri támadásokat, behatolásokat és egyes személyek elleni célzott támadásokat is. A határzárat megszünteti, lehetővé teszi a személyek szabad mozgását és a javak szabad áramlását. Cserébe a Gázai övezetben működő valamennyi palesztin szervezet felhagy az Izrael ellen a Gázai övezet területéről indított támadásokkal.

2012. november 21-én Hillary Clinton, az USA akkori külügyminisztere és Mohamed Kamel Amr egyiptomi külügyminiszter közös kairói sajtótájékoztatón jelentette be az egyiptomi közvetítéssel létrejött tűzszünetet, a fentebb említett tartalommal. Azonban aláírt egyezmény nem született. A tűzszünet bejelentése után néhány héttel az izraeli hatóságok bejelentették, hogy a halászati határt az eddig előírt 3 tengeri mérföld helyett 6 tengeri mérföldre emelik, 2013. február 25-én pedig bejelentették, hogy a határzár gázai övezeti oldalán Izrael kijelölte biztonsági sáv szélességét 300 méterről 100 méterre mérséklik. Azonban a gyakorlatban az izraeli hadsereg nem tartotta magát ezekhez az általa bejelentett változtatásokhoz. Izrael és Egyiptom fenntartotta a zárlatot is, így nem valósult meg a személyek szabad mozgása és a javak szabad áramlása sem.

2013 folyamán a Hamász betartotta a tűzszünetben vállaltakat és viszonylag sikeresen betartatta azt a többi palesztin ellenállási szervezettel is; az izraeli területekre kilőtt rakéták száma néhány tucatra csökkent. Izrael viszont nem tartotta be az alku rá eső részét; fenntartotta a Gázai övezet zárlatát, katonái éles lőszerrel tüzeltek a Gázai övezet körül kiépített határzár közelébe merészkedőkre, ezzel legkevesebb hat palesztin életét kioltva, és a haditengerészet akadályozta a palesztin halászok munkáját, a 3 tengeri mérföldes sávba kényszerítve őket.

2013-2014 során az Amerikai Egyesült Államok megkísérelt új életet lehelni a 2000 óta halott izraeli-palesztin béketárgyalásokba. John Kerry külügyminiszter ugyan sikerrel ültette tárgyalóasztalhoz az izraeli és palesztin felet, de a tárgyalássorozat végül kudarcba fulladt. Az izraeli-palesztin béketárgyalásokkal párhuzamosan a palesztin Fatah és Hamász is megkísérelte rendezni évtizedes feszült viszonyát, és lépéseket tett a palesztin egység megteremtésére. 2014. április 23-án a Fatah és a Hamász megegyezett egy palesztin egységkormány létrehozásáról és új törvényhozási választások tartásáról. Az egyezség tényét Izrael kormánya a béketárgyalások megszüntetésének ürügyéül használta fel.

A történtek kritikusai abbéli meggyőződésüknek adtak hangot, hogy Izrael valójában nem akar békét kötni, célja a végtelenségig húzott, mindig kudarcba fulladó tárgyalásokkal az időhúzás, hogy közben minden rendelkezésére álló eszközzel (zsidó telepek építése a megszállt területeken, palesztin magántulajdon kisajátítása, a palesztin lakosság elüldözése a megszállt területekről stb.) ellehetetlenítse egy jövőbeni életképes és önálló Palesztin állam megszületését, és végül bekebelezhesse a megszállt palesztin területeket.

A helyzet ettől kezdve gyorsan romlott. Megszaporodtak a Gázai övezetből érkező rakéták és az izraeli légitámadások. Június 4-én az izraeli kormány 1500 új telepes lakóegység építéséről döntött a megszállt ciszjordániai területeken. Uri Ari’el építésért felelős miniszter szerint ez volt a „méltó cionista válasz a palesztin terrorkormányra." Az események 2014. július 8-án fordultak át nyílt háborúba, mikor az izraeli hadsereg megindította a Gázai övezet ellen „Erős szikla” hadműveletnek keresztelt támadását. A közelítőleg héthetes háború során hosszas bombázások és tüzérségi tűz után július 17-én izraeli szárazföldi alakulatok hatoltak be a Gázai övezetbe. Véres harcok után, amelyek során az izraeli hadsereg több, palesztin menekülteknek helyet adó ENSZ-intézményt is tűz alá vett, megölve több tucatnyi embert, köztük gyermekeket és az ENSZ alkalmazottait is, ezzel jelentős nemzetközi felháborodást okozva, az izraeli csapatok többsége augusztus 3-án elhagyta az övezet területét. A harcoknak végül egyiptomi közvetítéssel megkötött tűzszünet vetett véget augusztus 26-án.

A harcokban közelítőleg 2200 gázai palesztin, 67 izraeli katona, 5 izraeli polgári személy és egy thai vendégmunkás vesztette életét. A Gázai övezetben 18 000 otthon pusztult el egészben vagy részben, megsérült az övezet egyetlen villamos erőműve és az átviteli hálózat, valamint a vízközművek.

A Beit Hanoun településen az izraeli bombázások okozta pusztítás, 2014 augusztus.

Az ENSZ szervezetei és különböző emberi jogi szervezetek egyaránt felhívták a figyelmet a harcoló felek nemzetközijog-sértéseire, és elítélték Izraelt az aránytalan és túlzó katonai erő alkalmazása, valamint a lakóházak és otthonok bombázása miatt. Az izraeli hatóságok akadályozták az emberijog-sértések és nemzetközijog-sértések kivizsgálását, megtagadva az emberi jogi szervezetektől a Gázai övezetbe történő belépést.

A háborút lezáró határozatlan időtartamú tűzszünetet Izrael és a Hamász mellett a Palesztin Nemzeti Hatóság és az Iszlamista Dzsihád Mozgalom Palesztinában is aláírta. A létrejött megegyezés értelmében Izrael megnyitja a Gázai övezet határátkelőit, hogy megkönnyítse a javak – ide értve a humanitárius segélyt és az újjáépítéshez szükséges eszközöket is – bejutását a Gázai övezetbe. A halászati határt az eddig előírt 3 tengeri mérföld helyett 6 tengeri mérföldre emelik, a határzár gázai övezeti oldalán Izrael kijelölte biztonsági sáv szélességét 300 méterről 100 méterre mérséklik. Az egyezmény értelmében a Gázai övezet határát a Hamász helyett a Palesztin Nemzeti Hatóság fogja ellenőrzi. Külön megkötendő kétoldalú megállapodás alapján Egyiptom megnyitja a rafahi határátkelőt. A felek továbbá megállapodtak, hogy a további vitás kérdéseket egy hónapon belül megindítandó tárgyalások során rendezik. Ezek palesztin részről az Izrael által bebörtönzött, korábbi megegyezés alapján szabadon bocsátandó foglyok kiengedése, illetve a háborút közvetlen megelőző tömeges letartóztatások során bebörtönzöttek szabadon bocsátása, a Jasszer Arafat nemzetközi repülőtér újranyitása (a repülőteret az izraeli hadsereg pusztította el 2001 decembere és 2002 januárja során), gázai tengeri kikötő építése. Izrael a Gázai övezetben meghalt katonák földi maradványainak és személyes tárgyainak visszaadását kérte. A palesztin fél azon elvárása, hogy a békeszerződést nemzetközileg garantálják, feltételeinek betartását nemzetközileg ellenőrizzék nem valósult meg.

Palesztin tüntetés a Gáza–Izrael műszaki határzárnál, 2018. október 5.

2018. március 30. és 2019. december 27. közt zajlott a Visszatérés nagy menete elnevezésű, nagy nemzetközi figyelmet kapott palesztin tüntetéssorozat a Gázai övezetben, a Gáza–Izrael műszaki határzár gázai oldalán. A tüntetők azt követelték, hogy a palesztin menekültek az ENSZ vonatkozó határozatainak megfelelően visszatérhessenek azokra a jelenleg Izraelhez tartozó településekre és földekre, ahonnan 1948 óta elmenekülni kényszerültek. Tiltakoztak továbbá Izrael akkor már több, mint egy évtizede, a 2006-os palesztin választások óta tartó, a Gázai övezet szárazföldi és tengeri határát, valamint légterét sújtó katonai zárlata miatt, továbbá azért, mert Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként és oda költöztette országa nagykövetségét.

A megmozdulássorozat polgári kezdeményezésként indult, de mind a Hamász, mind a többi palesztin ellenállási szervezet beállt a kezdeményezés mögé. A tüntetések során az izraeli fegyveres erők 223 tüntetőt öltek meg, köztük 46 kiskorút, több, mint 8000 tüntetőt pedig megsebesítettek.

A 2023. novemberi tűzszünet

Hosszas Katar közvetítette tárgyalások után 2023. november 24-én, helyi idő szerint reggel hét órakor életbe lépett egy rövid tűzszünet, melynek keretében a palesztin fegyveres szervezetek szabadon engedték az általuk október 7-én foglyul ejtettek egy részét, cserébe izraeli börtönökben politikai okokból fogvatartott palesztin rabok szabadon bocsátásáért. Az eredetileg négynaposra tervezett tűzszünetet meghosszabbították. A tűzszünet december 1-nek reggelén ért véget. A harcok újrakezdődtek.

A 2023. novemberi tűzszünet után

Az újrainduló harcok súlypontja átkerült a Gázai övezet déli részére. December 5-én az izraeli szárazföldi alakulatok megtámadták Hán Júniszt, az övezet második legnagyobb városát. 2024. január 6-án az izraeli hadsereg bejelentette, hogy sikeresen felszámolta a Hamász „harcászati keretrendszerét” a Gázai övezet északi részén.

Sharon Perry törzsőrmester, az izraeli hadsereg első női Caterpillar D-9 páncélozott katonai talajgyalu-kezelője, Gázában. 2024. január 25.

Január közepén hírek jelentek meg a nemzetközi sajtóban arról, hogy az izraeli hadsereg alakulatai hozzáfogtak egy egy kilométer széles biztonsági övezet kialakításához a Gázai övezet határának gázai oldala mentén, robbantásokkal és a hadsereg páncélozott talajgyaluival lerombolva minden építményt és épületet, tönkretéve a mezőgazdasági művelés alatt álló területeket.

Ezzel egy időben nyilvánvalóvá vált, hogy az izraeli hadseregnek nem sikerült felszámolnia a palesztin ellenálló erőket a Gázai övezet északi részén. A palesztin egységek gyorsan rendezték soraikat és újraszerveződtek, így az izraeli fegyveres erőkkel vívott összecsapások ismét mindennapossá váltak az övezet teljes területén.

2024. április 1-jén, napokkal a Nemzetközi Bíróság rendelkezéseinek meghozatala után az izraeli hadsereg három gyors egymásutánban végrehajtott dróntámadásban elpusztította a Gázai övezetben élelmiszer-segélyezést végző World Central Kitchen nemzetközi segélyszervezet három gépjárművét, ezzel megölve a szervezet hét munkatársát.

2024. április 10-én az izraeli hadsereg a Gázai övezetben egy, a gépjárművük elleni célzott légitámadással megölte Iszmáíl Hanije három fiát és a velük együtt utazó négy gyermeküket, Hanije unokáit, három lányt és egy fiút. „A fiaim vére nem drágább, mint a népünk vére,” nyilatkozta Hanije a történtek után, és mind ő, mind a Hamász megerősítette, hogy ezzel Izrael nem ér el semmilyen eredményt a háborúval, a béketárgyalásokkal vagy a fogolycserével kapcsolatban.

2024. június 8-án az izraeli fegyveres erők amerikai háttértámogatással fogolyszabadítási műveletet hajtottak végre a Nuszejrat menekülttáborban. A művelet során az izraeli különleges alakulatok tagjai két helyszínről összesen négy, a palesztin ellenállási csoportok által 2023. október 7-én foglyul ejtett izraelit szabadítottak ki. Bár a műveletet Joáv Galant védelmi miniszter „természetét tekintve merész, briliáns módon megtervezett és rendkívüli módon kivitelezett” („daring in nature, planned brilliantly, and executed in an extraordinary fashion”) akciónak nevezte, az véres tűzharcba és izraeli légicsapásokba torkollott, amelynek során 274 palesztint, köztük nőket és gyermekeket öltek meg, és több százan megsebesültek. A támadás után a Hamász videónyilatkozatot tett közzé, amely szerint az izraeli hadművelet megölt három foglyot is, köztük egy amerikai állampolgárt. Szemtanúk beszámolói szerint a katonák civil öltözetet viseltek, polgári járműveken érkeztek, egyes szemtanúk szerint az amerikaiak építette ideiglenes kikötőből érkező segélyszállító tehergépkocsikban megbújva is. Mindezek és a palesztin áldozatok feltűnően aránytalan száma miatt az ENSZ emberi jogi szakértői közös nyilatkozatukban az izraeli kormány által óriási sikerként ünnepelt katonai akciót háborús bűncselekménynek nevezték.

2024. október 16-án a Gázai övezet déli részén, Rafahban, az izraeli haderőkkel vívott tűzharcban meghalt Jahja esz-Szinvár, aki Hanije 2024. július 31-i halála után lett a Hamász Politikai Irodájának vezetője. Október 18-án Khalil al-Hajja, a Hamász gázai vezetője megerősítette Szinvár halálát. Kijelentette azonban azt is, hogy a Gázai övezetben őrzött izraeli foglyok mindaddig nem lesznek szabadok, míg Izrael fel nem hagy a Gázai övezet elleni támadásaival és ki nem vonja onnan haderejét.

2025. januári tűzszünet

2025. január 19-én ideiglenes tűzszünet lépett életbe a Hamász és Izrael közt. A tűzszünet keretében fogolycserékre kerül sor a felek közt, az otthonaikból elűzött palesztinok pedig visszatérhetnek korábbi lakóhelyükre. A háromszakaszos fegyverszüneti megállapodás egy korábbi, 2024-ben bemutatott, az ENSZ által is támogatott amerikai terven alapult. Célja a háború végleges lezárása, a Gázai övezet helyreállítása, státuszának rendezése az izraeli-palesztin békefolyamat újraindításával. A tűzszüneti megállapodás egyiptomi, katari és amerikai közvetítéssel jött létre, amerikai garanciával.

A megállapodás szerint a tűzszünet első szakaszában Izrael és a gázai palesztin ellenállási szervezetek foglyokat cseréltek, így az izraeli foglyok többsége hazatérhetett. Ebben az egyezség szerint 2025. március 1-ig tartó szakaszban Izraelnek a harci cselekmények szüneteltetése mellett biztosítania kellett volna az élelmiszer, gyógyszer, humanitárius segély és üzemanyag (napi 600 kamion), nagy mennyiségű ideiglenes hajlék (200000 sátor és 60000 konténerház) és a romeltakarításhoz szükséges építőgépek (talajgyaluk, daruk) Gázai övezetbe történő zavartalan bejutását. Azonban Izrael az egyezményt már annak első napjától számtalanszor megsértette. Akadályozta a segélyszállítmányok és nélkülözhetetlen eszközök Gázai övezetbe jutását, és folytatta a Gázai övezeten belüli fegyveres akcióit, számos palesztin életét kioltva. A tűzszünet második szakaszáról szóló tárgyalásoknak a megállapodás értelmében 2025 február közepéig meg kellett volna kezdődnie, azonban Izrael nem küldte el tárgyalóit a megbeszélésekre, így azok csak 2025. február 27-én kezdődtek meg, két nappal a tűzszünet első szakaszának vége előtt. Érdemi tárgyalások nem zajlottak, mindössze Izrael adott ultimátumot a Hamasznak, amit az visszautasított. 2025. március 2-án Izrael ismét teljes zárlatot vezetett be a Gázai övezet ellen, leállítva a villamosáramot, az ivóvízszállítást, lezárva a határátkelőket a segélyszállítmányok előtt.

2025. március 18. hajnalán az izraeli hadsereg kiterjedt légi- és tüzérségi támadást indított a Gázai övezet ellen. Az izraeli csapások több, mint 300 palesztint öltek meg.

A 2025. januári tűzszünet után

Az izraeli támadás nyomán összeomlott az amerikaiak garantálta januári tűzszüneti megállapodás. Kiújultak az izraeli hadsereg és a palesztin ellenállók közti fegyveres összecsapások, az izraeli hadsereg alakulatai pedig ismét megszálltak korábban kiürített gázai területeket. A Gázai övezet március 2-án újrakezdett zárlata emberiességi katasztrófa kialakulásához vezetett; súlyos élelmiszerhiány alakult ki, ami 2025 júniusára egyértelmű és letagadhatalan éhínséghez vezetett az övezetben. Mind gyakrabban jelentek meg képek és híradások a nemzetközi sajtóban alultáplált emberekről, éhen halt gyermekekről. Az ENSZ és szervezetei és nemzetközi emberi jogi szervezetek egyaránt hangosan bírálták és elítélték Izraelt az általa szándékosan előidézett gázai humanitárius katasztrófa miatt.

2025. június 5-én kisebb belpolitikai botrány tört ki Izraelben, miután napvilágra került, hogy Netanjáhú a titkosszolgálatokon keresztül a Gázai övezetben palesztin bandákat fegyverzett fel, hogy ezzel is gyengítse a Hamászt. Ezek az izraeli jóváhagyással tevékenykedő bandák azonban a Hamásszal szembeni fellépés helyett a segélyszervezetek szerint a segélyszállítmányok fosztogatására összpontosítottak.

2025 augusztusának közepén az izraeli hadsereg Gideon szekerei II. néven hadműveletet indított Gázaváros és a Gázai övezet északi része elfoglalására, azzal a céllal, hogy az övezet palesztin lakosságát az övezet déli részébe kényszerítse. A hadművelet során az izraeli hadsereg tervszerűen elpusztította a területen az addigi harcok során még állva maradt néhány magasházat is.

2025. októberi tűzszünet

2025. október 10-én Donald Trump amerikai elnök béketervének első fázisként a Gázai övezetben tűzszünet lépett életbe, aminek keretében Izrael visszavonta hadseregét az övezet területének egy részéről, a palesztin ellenállási szervezetek pedig szabadon engedték az összes még élő izraeli foglyot.

Lásd még: 2025-ös Gázáról szóló békecsúcs-találkozó (2023. október 13.)

Izrael a tűzszüneti megállapodást annak október 10-ei életbelépésétől kezdve majdnem mindennap megsértette, támadásaival, bombázásaival november 23-ig több, mint háromszáz gázai palesztint megölve, sok százat megsebesítve.

Emellett Izrael a tűzszüneti megállapodás segélyek bejutására, segélyszervezetek működésére vonatkozó pontjait sem tartotta be, így a gázai lakosságot sújtó humanitárius katasztrófahelyzet sem szűnt meg. Emiatt Izraelt mind az ENSZ, mind különböző jogvédő szervezetek részéről erőteljes bírálat érte.

Bár a Trump-féle béketerv első fázisából a Gázai övezetben őrzött foglyok elengedésén és az izraeli holttestek visszaszállításán kívül szinte semmi nem valósult meg, Donald Trump közel-keleti különmegbízottja, Steve Witkoff 2026. január 14-én bejelentette, hogy kezdetét veszi a béketerv második fázisa.

A Trump-féle béketerv annak második fázisaként a gázai palesztin ellenállási szervezetek teljes lefegyverzését képzelte el. Azonban erre vonatkozóan az érintett palesztin mozgalmak (Hamász, Iszlamista Dzsihád Mozgalom Palesztinában stb.) nem tettek ígéretet, nem vállaltak kötelezettséget és nem írtak alá megállapodást sem az Egyesült Államokkal, sem Izraellel. Így, miután Donald Trump és Witkoff több alkalommal is közösségi média bejegyzésekben, interjúkban és beszédekben fenyegette meg a csoportokat, vezetőik, többek közt Baszem Naim és Háled Mesaal 2026 február eleji nyilatkozataikban kijelentették, hogy a megszállás alatt élő népeknek elidegeníthetetlen joga a megszálló erőkkel szembeni fegyveres ellenállás, ennek megfelelően arról a palesztinok sem mondanak le, mindaddig, míg érdemben nem garantálják a palesztinok biztonságát, nem fogják rövid pórázra Izraelt, hogy az ne tudja kénye-kedve szerint megtámadni, elfoglalni, lerombolni a palesztin területeket, kiirtani, elüldözni, letartóztatni a palesztin őslakosokat, és nem jön létre egy olyan politikai folyamat, ami szabott határidőkkel, érdemi garanciákkal elvezet a Palesztin állam és az annak megvédésére képes palesztin véderők tényleges megszületéséig.

A 2025. októberi tűzszünet után az izraeli hadsereg a Gázai övezet teljes hosszában több méter magas földsánc építésébe kezdett, amellyel fizikailag kettéosztotta az övezetet a sárga vonal, azaz a tűzszüneti egyezmény szerinti izraeli megszállási övezet határa mentén. A sánc 2026 nyarára teljes hosszában kettévágta az övezetet. A sánc nyugati, palesztinok felé eső oldalán az izraeli erők 300 méter széles biztonsági sávot jelöltek ki, ahol mindent leromboltak, ezzel is tovább csökkentve a több, mint kétmillió gázai palesztin számára meghagyott területet. Így Izrael a Gázai övezet területének több, mint 60 százaléka felett gyakorolt tényleges ellenőrzést.

A gázai háború kiterjedése más területekre

Palesztina másik részén, Ciszjordániában ugyan nem robbant ki a gázaihoz hasonló nyílt háború, de a már a háború kitörése előtt is igen jelentős feszültség a robbanáspont közelébe emelkedett.

Nemzetközileg az Izrael-ellenes erők a háború kirobbanásakor azonnal támogatásukról biztosították a Hamászt. Október nyolcadikán a libanoni siíta fegyveres mozgalom, a Hezbollah, bejelentette, hogy Izrael elleni fegyveres támadásokkal fogja támogatni a gázai palesztinok szabadságharcát. Hasonló támogató nyilatkoztok érkeztek Irakból és Szíriából is. A legkiterjedtebb következményekkel azonban a jemeni hútik fellépése járt.

Ciszjordánia

Az október 7-i támadás nyomán az izraeli megszálló erők gyakorlatilag lezárták Ciszjordániát, megtiltva a palesztinoknak lakóhelyeik elhagyását, megszüntetve a személyek és áruk szabad mozgását. Bár a gázai háború nem terjedt át Ciszjordániára, a fegyveres harc mindennapossá vált, mert a palesztinok ellenálltak az izraeli hadsereg támadásainak, rajtaütéseinek, behatolásainak. Az izraeli hadsereg behatolásai során páncélozott munkagépeivel rutinszerűen szétrombolta a megtámadott palesztin települések infrastruktúráját.

2024. augusztus 28-án az izraeli hadsereg 'Nyári Táborok Hadművelet' néven kiterjedt támadást indított a ciszjordániai palesztin területek ellen. Israel Katz izraeli külügyminiszter a hadműveletet “valódi háborúnak” nevezte. A palesztin településekre páncélozott harcjárművekkel és talajgyalukkal benyomuló izraeli erőket a légierő is támogatta.

2024. szeptember 6-án egy izraeli katona agyonlőtt egy amerikai-török kettős állampolgár diáklányt, békeaktivistát, aki egy, az illegális zsidó telepek létesítése elleni tüntetésen vett részt. A diáklány halála nagy nemzetközi felháborodást okozott.

Miután 2025. január 19-én ideiglenes tűzszünet lépett életbe a Hamász és Izrael közt, az IDF Ciszjordániában indított kampányt. A hadműveletekben számos palesztin vesztette életét, az izraeli haderők pedig súlyos károkat okoztak a palesztin települések infrastruktúrájában.

2026. február 28-án az Amerikai Egyesült Államok és Izrael váratlan, összehangolt, közös támadást indított Irán ellen, ezzel kezdetét vette 2026-os iráni háború. A háború kitörésével egyidejűleg nagymértékben megszaporodtak a izraeli zsidó telepesek által Ciszjordánia palesztin lakosai ellen elkövetett támadások. A rendkívüli erőszakhullámot, aminek során a zsidó telepesek palesztinok tucatjait gyilkolták meg és óriási károkat okoztak a palesztinok tulajdonában, házaikat felgyújtva, kirabolva, termőföldjeiket, olajligeteiket elpusztítva, szakértők és hírmagyarázók mind Izraelben, mind a nemzetközi közéletben pogromnak nevezték. A támadásokban gyakran részt vettek az izraeli hadsereg alakulatai is.

Libanon

Az október 7-ei palesztin terrortámadás másnapján, nyolcadikán a Hezbollah libanoni siíta fegyveres szervezet bejelentette, hogy Izrael elleni fegyveres támadásaival fogja támogatni a gázai palesztinokat.

Ezután mindennapossá váltak a libanoni-izraeli határon átnyúló harci cselekmények. 2024. március 15-ig legalább 4733 támadás és összecsapás történt. Ezek döntő többségét (83%, 3952 esemény) az izraeli hadsereg hajtotta végre. A Hezbollah és a vele együttműködő fegyveres csoportok 781 támadásért voltak felelősek.

A határmenti háborús helyzet következtében az izraeli hatóságok több tízezer lakost telepítettek ki a határmenti településekről, akik október óta nem tértek vissza. A libanoni oldalon több, mint 93 000 fő kényszerült lakhelye elhagyására. Az izraeli támadások a libanoni oldalon jelentős károkat okoztak a polgári infrastruktúrában és a mezőgazdaságban is. Az izraeli hadsereg által használt fehérfoszfor gyújtóbombák kiterjedt tüzeket és környezeti károkat okoztak.

2024. január 2-án egy Bejrút déli elővárosában végrehajtott izraeli dróntámadás megölte Száleh al-Arourit, a Hamász Politikai Irodájának helyettes vezetőjét és a szervezet hat másik tagját.

2024. szeptember 27-én egy nagy erejű izraeli bombatámadás megölte Haszan Naszr Alláhot, a Hezbollah főtitkárát és a szervezet több magas rangú tisztségviselőjét, valamint az iráni Forradalmi Gárda egyik parancsnokát.

2024. október 1-jén az izraeli hadsereg szárazföldi egységeivel betört Libanon területére. Az invázió nyomán véres harcok kezdődtek a Hezbollah harcosai és az izraeli katonaság közt.

2024. október 19-én a Hezbollah öngyilkos robotrepülőgépe találta el Benjámin Netanjáhú caesareai villáját.

Jelentős nemzetközi nyomásra 2024. november 27-én Izrael és Libanon tűzszüneti egyezményt kötött. A megállapodás értelmében a hatvannapos fegyvernyugvás alatt az izraeli megszálló csapatok elhagyják Libanon területét, a Hezbollah fegyveresei pedig a Litáni folyótól északra vonulnak vissza. A tűzszünet betartását az UNIFIL (United Nations Interim Force in Lebanon) és egy öt tagországból álló nemzetközi bizottság ellenőrzi, a Hezbollah harcosainak helyét pedig a libanoni hadsereg alakulatai foglalják el a határmenti területeken. Az egyezmény nem zárja ki, hogy a felek önvédelemből fellépjenek, azonban Izrael ezt a lehetőséget a libanoni fél értelmezésétől szélsőségesen eltérően értelmezi. A tűzszünet első heteiben az izraeli fegyveres erők számtalan alkalommal megsértették a tűzszünetet, tüzérségi és légitámadásaik több halálos áldozatot követeltek és jelentős károkat okoztak.

Az Izrael és Hezbollah közt létrejött tűzszünet értelmében az izraeli fegyveres erőknek 2025. január 26-ig el kellett volna hagyniuk Libanon területét, azonban Izrael a tűzszüneti egyezményt megsértve nem vonta ki csapatait az előírt határidőre.

Irak

Az Iraki Iszlám Ellenállás 2023 novembere óta több robotrepülő-, és rakétatámadást hajtott végre izraeli célpontok ellen.

2024 januárjában bejelentették, hogy támadásaikat összehangolják a jemeni Anszár Alláh húti mozgalommal. Azóta a két szervezet több közös támadást hajtott végre izraeli célpontok ellen, és rendszeresen támadták a Haifa kikötőjébe irányuló hajóforgalmat.

Irán

2024. április 1-én az izraeli hadsereg légiereje csapást mért az Irán damaszkuszi nagykövetsége konzuli szolgálatának otthont adó épületekre.

Az izraeli támadásra válaszul 2024. április 13-án az iráni fegyveres erők kiterjedt légitámadást intéztek izraeli katonai célpontok ellen. A támadás során Irán több száz rakétát és robotrepülőgépet indított izraeli katonai támaszpontok felé. Bár Izraelt az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és Jordánia fegyveres erői is segítették a rakéták és robotrepülők elfogásában, egy részük így is célba ért, kisebb károkat okozva az izraeli hadsereg nevatimi katonai repülőterén.

2024. július 31-én Teheránban megölték Iszmáíl Hanijet, a Hamász Politikai Irodájának vezetőjét, egyben a Hamász és Izrael közt zajló túszcsere-, és tűzszüneti tárgyalások palesztin vezetőjét. Hanijeh Irán hivatalos vendégeként érkezett Teheránba, hogy részt vegyen Irán új elnöke, Maszúd Peszeskján beiktatásán.

2024. október 1-jén Irán Valódi Ígéret II. elnevezéssel kiterjedt rakétatámadást indított Izrael ellen, amit a fentebb említett izraeli támadásokra adott jogos válasznak nevezett. A támadás során számos találat érte többek közt a Nevatim katonai repülőteret és a Tel Nof katonai repülőteret is. Az iráni rakéták elfogásában az áprilisi támadáshoz hasomlóan aktív részt vállalt az Egyesült Államok, Jordánia, Franciaország és az Egyesült Királyság hadereje is.

2024. október 26-án Izrael Megbánás napjai hadművelet elnevezéssel támadást indított számos iráni célpont, továbbá iraki és szíriai célpontok ellen. Hogy az izraeli támadás pontosan milyen eredményekkel járt, az nem tudható, mivel az IDF szokásával ellentétben nem hozott nyilvánosságra videofelvételeket a támadásokról. Az izraeli kormány és hadsereg közlése szerint a támadás elpusztította az iráni légvédelem erőinek jelentős részét.

2025. június 13-án hajnalban Izrael katonai doktrínájának megfelelően hadüzenet nélküli, váratlan, nagy erejű támadást indított Irán ellen, ezzel kezdetét vette az izraeli–iráni háború.^[forrás?]

Szíria

Izrael és Szíria jelenleg (2024) is háborúban áll egymással, azonban köztük több évtizede, 1974 óta az ENSZ felügyelte tűzszünet van érvényben. A szíriai polgárháború 2011 tavaszi kezdete óta Izrael amellett, hogy fegyverszállítmányokkal támogatott szír kormányellenes lázadócsoportokat, köztük az an-Nuszra Frontot mind gyakrabban hajtott végre légicsapásokat és tüzérségi támadásokat is szíriai célpontok ellen. Ezek a támadások váltak szinte mindennapossá 2023. október 7. után.

2024. április 1-jén az izraeli hadsereg légiereje csapást mért az Irán damaszkuszi nagykövetsége konzuli szolgálatának otthont adó épületekre. Az izraeli támadás 16 embert ölt meg, köztük az iráni Forradalmi Gárda magas rangú tisztjeit és két szír polgári személyt.

Jemen

A húti Anszár Alláh mozgalom mindig is támogatta a palesztinok, Palesztina szabadságáért folytatott küzdelmét.

A 2023-as Izrael-Hamász háború, a Gázai övezet ostroma nyomán a palesztinok oldalán avatkoztak be az eseményekbe, rakétákat és robotrepülőgépeket indítva izraeli célpontok ellen, az ezek kapcsán kiadott sajtóközleményeikben pedig a Gázai övezet ostromának azonnali felhagyását követelték. 2023 novemberében bejelentették, hogy célpontnak tekintenek minden, a Vörös-tengeren közlekedő izraeli érdekeltségű hajót, és minden Izrael felé tartó vagy onnan induló hajót. November 18-án katonai egységeik elfoglalták és a jemeni Hudajda kikötőjébe vezették a Galaxy Leader nevű teherszállító hajót, amelynek egyik tulajdonosa az izraeli Abraham Ungar és Yael Ungar. November 23-án robotrepülő találta el a CMA CGM Symi konténerhajót, melynek tulajdonosa az izraeli Idan Ofer.

A támadásokra hivatkozva az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia több szövetségesük támogatásával 2024. január 11-én légicsapást mért húti célpontokra. A támadásra válaszul ők bejelentették, hogy ezután minden amerikai és brit érdekeltséget jogszerű célpontnak tekintenek.

A hútik elleni amerikai és brit támadások rendszeressé váltak, amire válaszul a húti támadások száma is megnőtt. 2024. február 19-én lelőttek egy amerikai MQ–9 Reaper pilóta nélküli repülőgépet.

Az Anszár Alláh máig (2024 vége) százharmincnál több támadást intézett hajók, köztük amerikai és brit hadihajók ellen, a jemeni légvédelem pedig 13 darab MQ-9 Reaper pilóta nélküli repülőgépet lőtt le.

Az Anszár Alláh támadásai a világ egyik legforgalmasabb tengeri kereskedelmi útvonalát érintik, amelyen a világkereskedelem jelentékeny hányada zajlik. Amellett, hogy gyakorlatilag zár alá vették az izraeli Eilat kikötőjét, komoly fennakadásokat okoztak az Izraelnek diplomáciai védelmet és katonai támogatást nyújtó nyugati államok, így az USA, az EU tagállamok és az Egyesült Királyság ellátásában is. A konténerszállító hajók és tankhajók többsége kénytelen volt Afrikát megkerülve, jóval hosszabb útvonalon hajózni, ami sokszorosára emelte a szállítási költségeket.

Katar

2025. szeptember 9-én Izrael hadserege támadást intézett Katar fővárosa, Doha ellen, ahol egy lakónegyedben hajtott végre rakétatámadást, amellyel a Hamász magas rangú vezetőit, köztük Halíl al-Hajja főtárgyalót, a tűzszüneti tárgyalások palesztin vezetőjét akarta megölni. Az akció azonban eredeti célját nem érte el, mivel a szándékolt törvénytelen kivégzésnek (extrajudicial killing) a Hamász egyetlen vezetője sem esett áldozatul. A támadás Hajja egyik fiát, személyi titkárát, néhány testőrét és egy katari rendőrt ölt meg.

Áldozatok

Izrael

Az október hetedikei palesztin támadás során izraeli oldalon 1139 fő vesztette életét. Az áldozatok közül 695 volt izraeli polgári személy (közülük 36 gyermek), 373 a rendvédelmi szervek tagja, 71 fő pedig külföldi, jellemzően az izraeli gazdaságokban és háztartásokban alkalmazott ázsiai vendégmunkás. A halottak egy része nem a palesztin fegyvereseknek esett áldozatul, hanem az izraeli fegyveres erők támadásai során, „baráti tűz” nyomán vesztette életét. Az ENSZ tényfeltáró bizottsága szerint legalább 14 izraeli civilt az izraeli biztonsági erők lőttek le.

Az izraeli hatóságok közlése szerint a háború kezdete óta a harcokban 2024 októberéig közelítőleg 830 izraeli és külföldi polgári személy és 728 izraeli katona vesztette életét és közelítőleg 5400 polgári személy és 2300 katona sebesült meg. A külföldi áldozatok többsége valójában izraeli kettős állampolgár. A szó szoros értelmében külföldi áldozatok jobbára Izraelben dolgozó ázsiai vendégmunkások, izraeli egyetemeken tanuló külföldi diákok.

2025. január 2-án az IDF a háború kitörése óta először hozott nyilvánosságra hivatalos adatot veszteségeiről. A bejelentés szerint 2023. október 7. óta 891 katona halt meg a harcokban.

Palesztina

2026 szeptemberének végéig a harcok a Gázai övezetben több, mint 74 000, Ciszjordániában több, mint 1200 életet követeltek, közülük legalább 30% volt gyermek és 16% nő. A sebesültek száma Gázában meghaladta a 175 000, Ciszjordániában a 13 000 főt.

A külföldi áldozatok többsége nemzetközi segélyszervezetek személyzete, illetve békeaktivista.

2025. augusztus 21-én tényfeltáró cikkek jelentek meg a The Guardian és a +972 Magazine újságíróinak tollából. Ezek bemutatták, hogy az izraeli hadsereg adatai szerint a 2025 májusáig a gázai háborúban megölt palesztinoknak 83 százaléka volt civil, és csak 17 százalékuk volt valamelyik palesztin fegyveres ellenállási szervezet tagja.

Libanon

Libanonban a Hezbollah és Izrael közti összecsapások kezdete (2023. október 8.) és 2024. november 19. közt 3 516 ember esett áldozatul a harcoknak és 14 929 fő szenvedett sérülést.

Katar

A 2025. szeptember kilencedikei izraeli támadásnak, amellyel Izrael a Hamász magas rangú vezetőit, köztük Halíl al-Hajja főtárgyalót akarta megölni, hat ember – Hajja egyik fia, személyi titkára, három testőr és egy katari rendőr – esett áldozatul.

Nemzetközi következmények

A palesztin támadás nyomán avilág számos országa támogatásáról és együttérzéséről biztosította Izraelt, azonban sok arab, iszlám és fejlődő ország kiállt a palesztinok mellett.

A Gázai övezetet ért pusztító izraeli bombatámadások nyomán 2023. október 27-én az ENSZ Közgyűlése elfogadta az ES-10/21 jelű határozatot, amely azonnali és tartós emberiességi tűzszünetre és a harcok beszüntetésére szólított fel. A határozati javaslatot Jordánia nyújtotta be. Az izraeli kormányzat ingerülten reagált. Izrael ENSZ-nagykövete a határozatot megszavazó országokat azzal vádolta, hogy a „náci terroristákat” támogatják Izrael helyett, az ENSZ-ről pedig kijelentette, hogy az már nem bír semmiféle legitimitással vagy jelentőséggel.

Az ES-10/21 jelű határozatról 2023. október 27-én az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése által tartott szavazás eredménye.

A Gázai övezet ellen intézett pusztító izraeli bombatámadások és az izraeli politikusok nyilatkozatai gyorsan kikezdték a nemzetközi együttérzést. Több ország megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel. A háború eredményeként ismét előtérbe került a konfliktus kétállami megoldása, az önálló palesztin állam létrehozása. A nemzetközi közvélemény is Izrael ellen fordult; egy 2024 januárjában készült közvéleménykutatás szerint az Amerikai Egyesült Államok az egyetlen fejlett ország, ahol megmaradt Izrael összességében pozitív megitélése.

A civil infrastruktúra izraeli haderők általi szándékos szétrombolása és a rendkívül nagy számú palesztin áldozat (többségükben gyermekek és nők) miatt 2023. december 29-én a Dél-afrikai Köztársaság a Nemzetközi Bírósághoz fordult, mivel meglátása szerint Izrael Gázában megsértette a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezményt. 2024. január 26-i határozatával a Nemzetközi Bíróság befogadta a Dél-afrikai Köztársaság indítványát, egyúttal átmeneti rendelkezésként Izrael államot a népirtás megakadályozására kötelezte.

Mivel az izraeli hadsereg Gázai övezetben való működésében a Nemzetközi Bíróság határozata nyomán sem állt be érdemi változás, így az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa 2024. február 8-án sajtóközleményben hívta fel Izrael és a nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy a IV. Genfi Egyezmény 53. cikkelye tiltja a polgári tulajdon elpusztítását, kivéve, ha ez a pusztítás a harci tevékenységek miatt elkerülhetetlenül szükséges. Jelezte, hogy hivatala 2023 októberének vége óta számos esetet rögzített, melynek során az izraeli hadsereg polgári és egyéb infrastruktúraelemeket (ide értve a lakóépületeket, iskolákat, egyetemi campusokat) pusztított el olyan körzetekben, ahol nem, vagy már nem zajlottak harci cselekmények. Kiemelte, hogy Izrael nem szolgált meggyőző érvvel a polgári infrastruktúra ilyen kiterjedt elpusztítására. Felhívta a figyelmet, hogy az otthonok és egyéb alapvető polgári infrastruktúra ilyetén elpusztítása ellehetetleníti a harcok előtt a területen élt népesség visszatérését, és úgy tűnik, hogy célja az, illetve azzal az eredménnyel jár, hogy a polgári lakosság visszatérése ezekre a területekre lehetetlenné válik. Emlékeztette az izraeli hatóságokat, hogy a polgári lakosság erőszakos áttelepítése háborús bűncselekmény lehet.

2024. március 22-re a háború gázai palesztin áldozatainak száma átlépte a 32 000 főt. Az övezet lakossága a harcok előtt közelítőleg 2,2 milliós volt, azaz közelítőleg 69 palesztin lakosra jut egy halott, ami rendkívül magas szám.

2024. március 25-én az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa a 2728. számú határozatával a feleket azonnali, legalább a Ramadán végéig tartó tűzszünetre szólította fel, amely egy tartós, fenntartható tűzszünethez vezet. Követelte továbbá valamennyi túszként fogva tartott személy feltétel nélküli szabadon bocsátását, valamint, hogy a felek tartsák be a nemzetközi jog által rájuk rótt kötelezettségeiket, minden általuk fogva tartott személlyel kapcsolatban. Végül felszólított a Gázai övezet polgári lakossága védelmének megerősítésére és az övezetbe irányuló humanitárius segély tömeges bejutását gátló minden akadály megszüntetésére.

Francesca Albanese különleges jelentéstevő 2024. március 26-án mutatta be ‘Egy népirtás anatómiája’ (Anatomy of a Genocide), című jelentését az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa előtt. A jelentéstevő vizsgálódásai eredményeként arra jutott, hogy Izrael népirtást követ el a megszállt palesztin területeken. Izraeli és amerikai kormányhivatalnokok visszautasították a népirtás vádját, a különleges jelentéstevőt pedig antiszemitizmussal vádolták.

Az ENSZ BT 2024. március 25-i határozatában elvárt tűzszünet nem jött létre és a Gázai övezetbe irányuló humanitárius segélyszállítmányok elől sem hárultak el az azok bejutását és a teljes népesség közti szétosztását gátló akadályok. Ezért a Nemzetközi Bíróság a gázai helyzet és körülmények változására, az éhínség kialakulására tekintettel 2024. március 28-án kiegészítette a január 26-i határozatával elrendelt átmeneti rendelkezéseit. A bíróság felszólította Izraelt, hogy tegyen meg minden szükséges és hatékony intézkedést annak érdekében, hogy az ENSZ-szel teljes körűen együttműködve haladéktalanul biztosítsa a sürgősen szükséges alapvető szolgáltatások és humanitárius támogatás valamennyi érdekelt általi akadálytalan és nagyszabású biztosítását, beleértve az élelmiszert, vizet, villanyáramot, üzemanyagot, hajlékot, ruházatot, tisztálkodási és tisztasági szükségleteket, ide értve a gyógyászati eszközöket és orvosi ellátást is, ehhez pedig növelje a szárazföldi belépési pontok számát és áteresztőképességét, azokat pedig mindaddig tartsa nyitva, amíg szükséges.

Azonban Izrael figyelmen kívül hagyta a Nemzetközi Bíróság rendelkezéseit, izraeli részről nem történtek érdemi lépések a gázai polgári lakosság védelmére, nem indult meg az alapvető szolgáltatások helyreállítása, nem hárultak el az akadályok a humanitárius segély bejutása elől. 2024. április elsején, napokkal a Nemzetközi Bíróság rendelkezéseinek meghozatala után az izraeli hadsereg három gyors egymásutánban végrehajtott dróntámadásban elpusztította a Gázai övezetben élelmiszer-segélyezést végző World Central Kitchen nemzetközi segélyszervezet három gépjárművét, ezzel megölve a szervezet hét munkatársát. Az áldozatok közt volt gázai palesztin, ausztrál, kanadai-amerikai, lengyel és három brit állampolgár is, így a támadás széles körű nemzetközi felháborodást okozott.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2024. április 5-én kelt határozatában foglalt állást az izraeli hadsereg által a Gázai övezetben és a megszállt palesztin területeken elkövetett lehetséges háborús bűnök, emberi- és emberiességi jogi jogsértések miatti elszámoltatás mellett, valamint felszólította az országokat hadfelszerelések Izraelnek történő eladása, szállítása leállítására. Ezzel egy időben a gázai palesztin áldozatok száma meghaladta a 33 000 főt.

2024. május 20-án a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze, Karim Khan háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésének megalapozott gyanúja miatt elfogatóparancs kiadását kérte Benjámin Netanjáhú izraeli miniszterelnök és Joáv Galant izraeli védelmi miniszter, valamint a Hamász három vezetője, Iszmáíl Hanije, Mohammed Deif és Jahja esz-Szinvár ellen. Joe Biden, az USA elnöke Khan lépését "botrányosnak" nevezte, Netanjáhú pedig a “modern idők egyik nagy antiszemitájának” nevezte az ügyészt.

Spanyolország, Norvégia és Írország 2024. május 28-i hatállyal önálló államként ismerte el Palesztinát. Az elismerés gesztusát azzal indokolták, hogy az segíthet politikai megoldást találni az izraeli-palesztin konfliktusra, és a többi európai országot is a palesztin államiság elismerésére ösztönözheti. Szlovénia 2024. június negyedikei hatállyal ugyancsak önálló államként ismerte el Palesztinát.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése 2024. szeptember 18-án fogadta el az A/RES/ES-10/24 jelű határozatot, amely felszólítja Izraelt, hogy tartsa be a nemzetközi jog követelményeit és a határozat keltétől számított legfeljebb 12 hónapon belül vonja vissza katonai erőit a megszállt palesztin területekről, mind a szárazföldről, mind a légtérből, mind a felségvizekről, azonnal hagyjon fel minden új telepépítési tevékenységgel, evakuálja az összes telepest a megszállt területekről, és bontsa el az általa épített határzár azon részeit, amelyeket megszállt ciszjordániai területen létesített. A Közgyűlés elvárja továbbá Izraeltől, hogy visszaadja a földbirtokokat és egyéb ingatlanvagyont, valamint a megszállás 1967-es kezdete óta lefoglalt összes vagyonelemet, és minden kulturális tulajdont és javat, amelyet palesztinoktól és palesztin intézményektől vett el, és minden természetes és jogi személynek jóvátételt fizessen, akinek a megszállás alatt kárt okozott.

Benjámin Netanjáhú 2024. szeptember 27-én az ENSZ Közgyűlésének 79. ülésén tartott beszédében, hosszú tirádája végén az ENSZ-t „antiszemita mocsárnak” (antisemitic swamp) nevezte, antiszemitizmussal vádolta a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészét, Karim Khant és azt állította, hogy az ügyész elhamarkodottan lép fel az izraeli szereplők ellen, miközben valójában az előzetes vizsgálatok 2015 óta zajlanak.

2024. november 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának tíz választott tagországa, Algéria, Ecuador, Guyana, Japán, Málta, Mozambik, Dél-Korea, Sierra Leone, Szlovénia és Svájc határozati javaslatot terjesztett a BT elé, amely azonnali, feltétel nélküli és állandó fegyverszünetet követelt a Gázai övezetben, és ismételten a még Gázában őrzött foglyok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását követelte. A határozatra a BT 15 tagja közül 14 igennel, míg az Egyesült Államok nemmel szavazott, ezzel megakadályozva annak elfogadását. Az amerikai vétó Izraeltől dicséretet kapott, azonban kiváltotta a tanács többi tagjának nemtetszését.

2024. november 24-én a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Benjámin Netánjáhú izraeli miniszterelnök és Joáv Galant korábbi védelmi miniszter ellen háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt.

2024. december 11-én Írország kormánya bejelentette, hogy országa közbe kíván lépni a Dél-afrikai Köztársaság által a Nemzetközi Bíróságon Izrael ellen a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezmény megsértése miatt kezdeményezett eljárásban. A közbelépés célja, hogy a bíróság szélesebben értelmezze a népirtás fogalmát, nagyobb hangsúlyt fektetve a polgári lakosság védelmére, mivel az izraeli fegyveres erők gázai fellépése szándékát és eredményét tekintve a palesztinok kollektív büntetése, ami 44 ezer halálos áldozatot követelt és a polgári lakosság millióit tette földönfutóvá. A lépés nyomán Gideon Szaár izraeli külügyminiszter Izrael-ellenességgel vádolta és antiszemitának nevezte az ír kormányt, valamint bejelentette országa dublini nagykövetségének bezárását.

2024. december 19-én hírek jelentek meg a nemzetközi sajtóban, miszerint Benjámin Netanjáhú nem utazik el az auschwitzi gyűjtőtábor felszabadításának évfordulóján tartandó 2025 januári lengyelországi megemlékezésre, mivel a lengyel kormány korábban bejelentette, hogy érvényt szerezne az ICC elfogatóparancsának, ha az izraeli kormányfő az országba látogatna.

2025. január 25-én Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke újságírók előtt arról beszélt, hogy a gázai lakosságot át kell telepíteni a szomszédos arab államokba, Jordániába és Egyiptomba, és erről már beszélt is a jordán királlyal, és beszélni fog az egyiptomi elnökkel is. Trump felvetését nem csak a három közvetlenül érintett ország, Palesztina, Jordánia és Egyiptom vezetői utasították vissza, de az arab és iszlám országok és olyan, hagyományosan az Egyesült Államok mellett álló szövetségesek is, mint Németország és Spanyolország. Irán külügyminisztere, Abbász Aragcsi egy, a Sky News-nak adott interjúban Trump tervére vonatkozóan feltett kérdésre elutasítólag válaszolt, majd kedvesen mosolyogva, de maró gúnnyal jegyezte meg, hogy Trump megpróbálhatná a palesztinok helyett az izraelieket kitelepíteni, és Grönlandra vinni (Grönlandot Trump már első elnöksége alatt az Egyesült Államokhoz kívánta csatolni, ezt az elképzelését pedig második elnöksége alatt újra elővette), amivel két legyet üthetne egy csapásra.

Szakértők felhívták a figyelmet, hogy Trump ötlete a palesztinok kitelepítéséről nem új, mindig is jelen volt a cionista elképzelésekben és máig fontos eleme az izraeli nacionalista pártok programjának, valamint amellett, hogy háborús bűncselekmény, egy ilyen akció szinte bizonyosan a Jordán monarchia összeomlását okozná, tovább súlyosbítva a térség amúgy sem rózsás biztonsági helyzetét.

2025. február 4-én Donald Trump a Fehér Házban sajtótájékoztatót tartott a hivatalos látogatáson ott tartózkodó Benjámín Netanjáhúval, ahol ismét előadta a gázai palesztinok kitelepítéséről szóló tervét, részletezve azt. Elképzelése szerint a kitelepített palesztinoknak a befogadásukra hajlandó országban vagy országokban kell új telepeket építeni, a kitelepítés és az új telepek építésének költségét pedig a szomszédos, nagy vagyonú országok fizethetik meg. Új elemként jelent meg, hogy az Egyesült Államok átvenné a hatalmat a Gázai övezet felett, és nyomtalanul eltüntetné az egészet (Trump szavai szerint lerombolja, „elegyengeti”). Trump kijelentése széles körű nemzetközi elutasításba ütközött: politikusok, államfők, emberi jogi szervezetek fejezték ki terveivel szembeni nemtetszésüket.

A Trump-féle elképzelésekre válaszul Egyiptom és Katar bejelentette, hogy a Gázai övezet helyreállítására és jövőjére vonatkozó új, alternatív tervet dolgoznak ki, amely nem jár a palesztin lakosság elűzésével, etnikai tisztogatással. A tervet 2025. március 4-én, egy Kairóban tartott értekezleten tárgyalták meg, és fogadták el az arab országok vezetői. Az azt megelőző évtizedek tapasztalataiból okulva a tervezet az ENSZ Biztonsági Tanácsa által felhatalmazott, ENSZ-ellenőrzés alatt álló békefenntartó haderő Gázai övezetbe vezénylését kívánja, hogy Izrael ne rombolhassa le ismét a helyreállított övezetet, mint korábban.

Az arab tervet Izrael és az Amerikai Egyesült Államok elutasította, azonban elnyerte az Iszlám Együttműködés Szervezetének és Kína kormányának támogatását. A tervet támogatásáról biztosította az EU nagy tagországai közül Franciaország, Németország és Olaszország, valamint Nagy-Britannia is.

2025. június 10-én Ausztrália, Új-Zéland, az Egyesült Királyság, Kanada és Norvégia bejelentette, hogy Becalel Szmotrics és Itamar Ben-Gvir miniszterekkel, az izraeli kormány két soviniszta, ultranacionalista, zsidó felsőbbrendűséget hirdető, rasszista gyűlöletet keltő tagjával szemben beutazási tilalmat vezet be, és befagyasztja a két miniszter területükön található javait is.

Az ENSZ különleges jelentéstevője, Francesca Albanese 2025. június 16-án megjelent, A megszállás gazdaságától a népirtás gazdaságáig (From economy of occupation to economy of genocide) címet viselő jelentése bemutatja a nemzetközi nagyvállalatok hogyan teszik lehetővé a megszállt palesztin területek Izrael általi törvénytelen megszállásának fenntartását, és hogyan húznak hasznot e megszállásból. A jelentés számos nagyvállalatot nevez meg, amelyeket erkölcsi és jogi felelősség terhel a palesztin területek jogtalan megszállása és a palesztin nép ellen folytatott népirtás kapcsán. Számos más mellett ilyen cég például a BlackRock, a Vanguard csoport, a Barclays, a BNP Paribas, az Allianz, a Maersk, a Caterpillar, a HD Hyundai, a Volvo, az Alphabet, a Microsoft, a Palantir Technologies, az Amazon, az IBM, az Airbnb, a Booking.com, a Chevron Corporation, a BP. A jelentés megjelenése nyomán Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere Albanesét antiszemitizmussal vádolta, egyúttal bejelentette, hogy az USA szankciókat vezet be a különleges jelentéstevő ellen.

2025. június 27-én Spanyolország, Szlovénia és Írország felszólította az EU tagországait, hogy érdemben lépjenek fel Izrael ellen, az EU vezessen be szankciókat az izraeli jogsértések és háborús bűnök miatt, és függesszék fel az EU–Izrael Társulási Egyezményt.

A fokozódó tagországi nyomás hatására 2025 júliusában Kaja Kallas az EU külügyi biztosa bemutatta elképzeléseit az EU Izraelt büntető lehetséges intézkedéseivel kapcsolatban.

2025. július 17-én Szlovénia – az EU tagországai közül elsőként – nem kívánatos személynek nyilvánította Ben-Gvirt és Szmotricsot. A szlovén kormány lépéséhez 2025. július 29-én Hollandia is csatlakozott, kitiltva az országból a két ultranacionalista izraeli minisztert.

2025. július 31-én Szlovénia bejelentette, hogy megtiltja a fegyverkereskedelem minden formáját Szlovénia és Izrael közt. Ennek megfelelően a jövőben Szlovénia nem visz ki és nem hoz be fegyvert és hadfelszerelést Izraelbe vagy Izraelből, és megtiltja az Izraelből érkező vagy oda szánt fegyver és hadfelszerelés országon történő átszállítását. E döntéssel Szlovénia lett az első EU-tagország, amely megtiltotta a fegyverkereskedelmet Izraellel.

2025. szeptember 16-án kiadott jelentésében az ENSZ tényfeltáró bizottsága hivatalosan is népirtásnak nevezte Izrael Gázai övezet elleni háborúját. A bizottság szakértőinek véleménye szerint Izrael háborújának során a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezményben meghatározott öt bűntettből négyet elkövetett, nevezetesen: gyilkosság, súlyos testi vagy lelki sérülés okozása, olyan életkörülmények szándékos előidézése, amelyek célja a palesztinok teljes vagy részleges elpusztítása, valamint a születések megakadályozását célzó intézkedések bevezetése.

2025. szeptember 18-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának tíz választott tagországa, Algéria, Dánia, Görögország, Guyana, Pakisztán, Panama, Dél-Korea, Sierra Leone, Szlovénia és Szomália határozati javaslatot terjesztett a BT elé, amely azonnali, feltétel nélküli és állandó fegyverszünetet követelt a Gázai övezetben, és a még Gázában őrzött foglyok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsájtását, valamint a Gázába irányuló segélyekre vonatkozó minden korlátozás megszüntetését követelte. A határozatra a BT 15 tagja közül 14 igennel, míg az Egyesült Államok nemmel szavazott, ezzel megakadályozva annak elfogadását. Ez volt a hatodik amerikai vétó a Biztonsági Tanácsában a gázai háborúra vonatkozó határozati javaslatok kapcsán. Az amerikai vétó Izraeltől dicséretet kapott, azonban kiváltotta a tanács többi tagjának nemtetszését.

2025. szeptember 21-én és 22-én gyors egymásutánban több állam is elismerte Palesztina államiságát. Az elismerő államok: Egyesült Királyság, Ausztrália, Kanada, Portugália, Andorra, Franciaország, Monaco, Málta, Belgium, Luxemburg.

Donald Trump az ENSZ New York-i ülésének idején látta vendégül arab és iszlám országok vezetőit, hogy egyeztessen velük béketervéről. Vendégeivel egy 21 pontos béketervben egyezett meg. Ezt a tervet Trump a Benjámín Netanjáhúval folytatott 2025. szeptember 29-i megbeszéléseken húszpontosra alakította, és változtatott annak tartalmán, majd a változtatásokat arab és muszlim tárgyalópartnereivel nem egyeztetve azonnal nyilvánosságra is hozta a módosított tervet. A húszpontos béketerv elfogadására Trump október 5-i határidőt szabott a Hamásznak. A béketerv megvalósítására vonatkozóan nem jött létre átfogó megállapodás, így azt lépésekre bontották, a vitás kérdések rendezését későbbre halasztva. Az izraeli kormány 2025. október 9-én hagyta jóvá az első fázisról szóló megállapodást. Másnap délben lépett életbe a tűzszünet.

2024 decemberében Norvégia kezdeményezésére az ENSZ közgyűlése 137 tagország támogatásával határozatot fogadott el, melyben a Nemzetközi Bíróság szakvéleményét kérte Izrael kötelezettségeiről az általa megszállt palesztin területeken jelenlévő és tevékenykedő ENSZ-szervezetekkel, egyéb nemzetközi szervezetekkel és harmadik országokkal kapcsolatban. A bíróság 2025. október 22-én kiadott állásfoglalásában leszögezte: Izrael azzal, hogy az általa megszállt területek népessége alapvető szükségleteinek megfelelő ellátásáról maga nem gondoskodik, miközben akadályozza az ENSZ-szervezetek, egyéb nemzetközi szervezetek és harmadik országok humanitárius tevékenységét, valamint azzal, hogy nem tartja tiszteletben az ENSZ-t és szervezeteit, valamint azok személyi állományát megillető mentességeket és előjogokat súlyosan sérti a nemzetközi jog elvárásait.

2025. november 7-én Törökország elfogatóparancsot adott ki 37 izraeli kormánytag és magas rangú állami tisztségviselő, többek közt Benjámin Netanjáhú, Itamar Ben-Gvir, Israel Katz és Ejal Zamir vezérkari főnök ellen.

2026. április 21-én Spanyolország, Szlovénia és Írország kezdeményezte, hogy Izrael jogsértései és háborús bűncselekményei miatt az EU függessze fel az EU–Izrael Társulási Egyezményt. Az egyezmény felfüggesztését azonban Németország és Olaszország megakadályozta.

2026. augusztus 21-én Törökország igazságügy-minisztériuma nemzetközi elfogatóparancs kiadását kezdeményezte az Interpolnál Benjámin Netanjáhú ellen a Gázai háborúhoz és az ott zajló népirtáshoz kapcsolódó vádak miatt.

Nemzetközi polgári kezdeményezések

A világ számos országában rendeztek tömegtüntetéseket a palesztinok mellett, a háború ellen. Több európai országban betiltották a palesztinok melletti tüntetéseket, a rendőrség számos alkalommal és helyszínen lépett fel erőszakosan a tüntetőkkel szemben, vagy tiltotta meg tüntetés vagy rendezvény tartását. Magyarországon Pintér Sándor belügyminiszter Orbán Viktor miniszterelnök utasítására betiltotta a palesztinok melletti tüntetéseket.

Az emberi jogi és segélyszervezetek, szakszervezetek különféle akciókat, kampányokat szerveztek. A helyi szakszervezetek elérték, hogy 2025 nyarán a spanyol acélipari cég, a Sidenor Holdings Europa leállított minden Izraelbe történő értékesítést. A dokkmunkások több országban megtagadták az Izraelbe fegyvert és hadianyagot szállító hajók kiszolgálását.

A Freedom Flotilla Coalition nevű nemzetközi polgári kezdeményezés 2025-ben több kísérletet is tett a Gázai övezet izraeli tengeri zárlatának áttörésére. A humanitárius segélyt és aktivistákat szállító kishajókat az izraeli hadsereg tengerészete még a nemzetközi vizeken feltartóztatta és elfogta.

2025 őszén, miután nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió vezetése nem hajlandó érdemi büntetőintézkedéseket életbe léptetni Izrael ellen, európai baloldali pártok és szakszervezetek európai polgári kezdeményezést indítottak, hogy az EU függessze fel az EU–Izrael Társulási Egyezményt.

Elemzés

Az izraeli hírszerzés kudarca

Peter Beaumont politikai újságíró a támadást az izraeli kormány részéről „a hírszerzés korszakos kudarcának” nevezte. A Jewish News Syndicate hasonlóképpen „a képzelőerő kudarcának” minősítette. A BBC a hírszerzés kudarcának kérdésével foglalkozott, azt állítva, hogy bár Izraelnek volt a térség legkiterjedtebb és legjobban finanszírozott hírszerző szerve, valamint a militáns csoportokon belüli informátorok és ügynökök hálózata, mégsem látta előre az eszkalációt. Hozzátette, hogy „a Hamásznak rendkívüli szintű operatív biztonságot kellett nyújtania”. Amerikai tisztviselők megdöbbenésüket fejezték ki, hogy az izraeli hírszerzés nem tudott a Hamász előkészületeiről. Amir Avivi, az izraeli hadsereg gázai hadosztályának volt parancsnokhelyettese a Financial Timesnak, amely arról számolt be, hogy a támadások megingatták az ország hírszerző szolgálataiba vetett hitet, azt mondta, hogy „ez egy olyan kudarc, amely nem kisebb, mint a jom kippuri háború”.

A Hamász és az izraeli katonai vezetés forrásai a Reutersnek elmondták, hogy a támadás a Hamász évek óta tartó kampányának csúcspontja volt, amelynek célja, hogy megtévessze Izraelt, hogy a csoportot elsősorban gazdasági és kormányzati kérdések érdeklik a harcok helyett.

Hatása az izraeli–szaúdi kapcsolatok rendeződésére

A The Times of Israel című lap elemzésében azt írta, hogy a „Hamász erőszakosan visszaterelte a világ figyelmét a palesztinokra, és nagy kárt okozott az Izrael és Szaúd-Arábia közötti, az Egyesült Államok által közvetített, mérföldkőnek számító megállapodás megkötésének lendületében.” A The New York Times az izraeli és szaúdi kapcsolatok rendeződésének mind halványabb kilátásairól számolt be Szaúd-Arábia azon nyilatkozata alapján, mely szerint az ország többször is figyelmeztetett „a helyzet robbanásának veszélyeire a folyamatos megszállás, a palesztin nép és törvényes jogainak semmibe vétele, valamint a szentségei elleni rendszerszintű provokációk megismétlődése következtében.”

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gaza war című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

• Izrael történelme
• Vita az UNRWA szerepéről az október 7-i terrortámadásban